A fekete leves
Célom: saját történetemmel szeretném felhívni mások figyelmét arra, hogy az egészségünk érdekében a megelőzés elsődleges fontosságú, még akkor is, ha sokan nem akarják tudomásul venni azt, hogy ilyen velük is, bármikor megtörténhet.
Lassan kettő éves leszek!
Így fejeztem be az előző blogbejegyzésem. A műtét után bizakodóan tekintettem a jövő felé, hatalmas megnyugvás volt, hogy a sebész közölte velem, a „kis dög” szépen, úgy ahogy kell, kikerült a testemből. A vezér nyirokcsomóm is kikapták, nem találtak benne semmi rákra utaló jelet. Persze a bizakodásomat, csak a két héttel későbbi szövettan támasztotta alá, miszerint, a daganatom „tripla negatív”, és hogy a nyirokcsomóban nem találtak rákos sejteket. Sokan nem tudják, hogy mellrák különböző típusú lehet. Az orvosi halandzsát mellőzve elmagyarázom emberi nyelven, de csak a lényeget. A szövettan vizsgálatkor 3 különböző női hormonra vizsgálják a rákos sejtek reakcióit. Ha a sejtek egyikre sem reagálnak, akkor lesz az eredmény tripla negatív. Ha reagálnak, akkor pedig HER+-os az orvosi szaknyelvben. Ebbe mélyebben nem is mennék bele, hiszen nem vagyok orvos, se onkológus.
A lényeg, hogy a tripla negatív emlőrák a ritkább, agresszívabb osztódású, és mivel a szövettani eredmény szerint nem reagálnak a rákos sejtek semmilyen női hormonra, így a rák kialakulását nagy valószínűséggel, nem a női nemi hormonháztartás helytelen működése okozta. Sajnálatos módon, célzott - műtét utáni kezelése nincsen - a protokoll szerint sokan nem is kapnak a műtét után kezelést, de egy bizonyos méretű daganat felett, a triplások is azt a kezelést kapják, mint a HER+-osok. Ennél a típusú ráknál nem adnak hormontermelést gátló gyógyszeres kezelést sem a későbbiekben.
A HER+-os eredmény esetén a daganat méretétől függően várható kemoterápiás, sugárterápiás és évekig tartó hormontermelést gátló gyógyszeres kezelés, hogy mesterséges menopauzát okozzanak vele, így csökkentik a rák kialakulásának esélyeit. Egyszerűbben, ha nincs hormon a szervezetben, talán rák sem lesz újra.
Térjünk vissza az én történetemhez. Szövettan után egyik szemem sírt, a másik nevetett. Az már nyilvánvaló volt, hogy tripla negatív daganattal, hormontermelést gátló kezelést nem fogok kapni. Ennek első körben nagyon örültem, hiszen babaprojektben voltunk a férjemmel és akkor még azt reméltem, eltelik egy év és már el is felejthetem ezt az egészet. Letelt a műtét utáni 6 hetes felépülési időszak, mikor is visszacsámpáztam az onkológushoz. Na, ekkor jött a fekete leves. Őszintén arra készültem, hogy ennyi volt, mert hát az onkológus a műtét előtt azt az információt szolgálta, valószínűleg kemoterápia sem kell a műtét után.
Hát nem ennyi volt. Egyáltalán nem ennyi volt. Sőt…
Az onkológus közölte, hogy ezzel a típusú rákkal minimum 6 kemoterápia az előírt, és 19 sugárkezelést is elrendelt későbbiekben. Persze, hogy fokozódjon az izgalom, még azt is közölte, hogy meg kell csináltatni a családi genetikai tesztet is, mivel a daganat nem hormonra reagáló és mert ha öröklött, akkor kemo után tervezhetem az újabb műtéteket és akkor leveszik minkettő mellem és a későbbiek folyamán kiveszik a méhem is. Hát az adrenalin szintem megemelésének el tudtam volna képzelni sokkal élvezetesebb helyzetet is.
Nem emlékszem, hogyan értünk haza…csak arra emlékszem, olyan érzés volt az 15 perc kommunikáció az orvossal, mint akit egy tonnás kalapáccsal fejbe vágtak, egyszerre láttam a napot, holdat és csillagokat. Sokáig tartott megemészteni, a gyomrom semmiképp nem akarta bevenni, nem hogy megemészteni. Visszakérődzött rendesen. Kattogott újfent a kérdés a fejembe, miért pont én?
Nem hogy elfelejthetem a gyermektervezést, de még az is előfordulhat, hogy a női mivoltomtól is megszabadítanak…napok teltek el, de még mindig egy álomnak tűnt az egész, pedig marhára nem az volt s inkább volt rémálom, mint egy hercegnős féle, amikor a hercegnő ábrándozva várja a hercegét a fehér lovon.
Az órák, napok, a hetek és a hónapok olybá tűntek, mintha egy hullámvasúton ülnék, egyszer fent, egyszer lent. Szerencsére a családi genetikai teszt negatív lett, igaz jó sokat kellett várni az eredményre, nekem pedig hatalmas kő esett le a szívemről. Mit esett...gurult, gördült, lebontott mindent ami útjába került, de ettől még boldogabb nem lettem, csak megkönnyebbültebb. A gyermekvállalás jegelve lett beláthatatlan ideig.
Az onkológus tájékoztatása után, nem volt más, lelkileg fel kellett készülni a továbbiakban rám váró megpróbáltatásokra, kezelésekre…izibe szert is tettem egy parókára, bár a végén sosem hordtam…..folyt.köv.
