Amint elérkezett az új év, én is belevetettem magam a tervezgetésbe. A tavalyi totál káosz után eldöntöttem, hogy 2020 az én csodásan megkomponált évem lesz.
Ember tervez…
Rendesen rákészültem a dologra. Beszereztem egy határidőnaplót. Azaz hármat. Elolvastam az összes „Hogyan csináld!” / „Hogyan ne csináld!” írást. Fióknyi post-it, színes-szagos filctoll és lámás matrica várta a bevetést.Borzasztó tudatos arcot vágtam, miközben végiggondoltam az idei év teendőit, rendezvényeit, tárgyalásait, egyesületi munkáit és a futós terveit.
Miután sikerült szinte teljesen betábláznom magam és elégedetten hátradőlhettem volna, jött egy gondolat. Jesszus! Ebben a tökéletesen kicentizett világban mindennek megvan a helye, csak a legfontosabbnak nem. A MI IDŐ-nek. Rogyásig van munkával, ami mellé befér némi sajátidő, de mi van a MI-vel?
Az utóbbi időben egyre nagyobb teret nyert a sajátidő fogalma. Hiszem és vallom, hogy tényleg nagyon fontos a minőségi idő önmagunk és az egész környezetünk számára. Kell, hogy időközönként töltőre tegyük magunkat.
De mi a helyzet a MI IDŐ-vel?
A családdal és barátokkal töltött közös idő felbecsülhetetlenül fontos.
Még decemberben beszélgettem az egyik futóstársammal arról, hogy a nagylányomat milyen nehezen tudom kimozdítani a kamaszos – csak mozogni ne kelljen – lustaságból. Még a mozgás gondolatától is elfárad. Elmesélte nekem, hogy minden évben megrendezik a Budapest Kupát túrázók részére, amire gyerekek is jelentkezhetnek. Nagyon széles a paletta távok és nehézségi szintek tekintetében. Az év végén pedig névre szóló kupával ajándékozzák meg a sikeres teljesítőket. Mozgás, motiváció, sikerélmény.
Képzeljétek el! Vasárnap voltunk az első közös túránkon a nagylányommal, ahol 7 km-t gyalogoltunk! Beszélgettünk. Sokat. Ugyan Alina 500 méterenként megkérdezte, hogy mennyi van még hátra és a végén már úgy vonszolta magát, mint Tunyacsáp, de MEGCSINÁLTA/TUK!
A túra végeztével már azt tervezgettük, hogy februárban melyik rendezvényt választjuk.
A hab a tortán az volt, hogy este, lefekvés előtt odajött hozzám, megölelt és azt mondta, hogy:
„Anya, ez annyira jó nap volt!” – ehhez azt hiszem nem kellenek szavak.
Szóval idén az évtervezésemben hatalmas szerepet kap a MI IDŐ megtervezése is, mert így lesz kerek egész a történet. Ha megtalálom az arany középutat a sajátidő és a mi idő között, akkor szuper kis évnek nézünk elébe. Közösen!
Fotó: www.mkb20percegeszseg.hu
